Váratlan visszavonulás

Melyik sportoló gondolna arra pályafutása kezdetén, hogy egyszer vissza kell vonulnia? Ilyenkor a fejlődés, a siker és a sportkarrier kiteljesítése a cél. Egy váratlan sérülés vagy az egészség, az anyagi háttér megromlása azonban a pályafutás végéhez is vezethet. Szintén a kényszer szüli azokat a visszavonulásokat, amikor a sportoló (noha szeretne) életkora miatt már nem képes a várt teljesítményt produkálni és helytállni a fiatal mezőnyben. Sőt, az edzőkkel való rossz viszony, illetve az esetleges politikai, sportegyesületi problémák is a kényszerű visszavonulás okai között szerepelnek – derült ki Penny Werthner és Terry Orlick 1986-os kutatásából.

Önként elhagyni a pályát

28 kanadai olimpikon részvételével végezte el a sportpszichológia két szakértője, Werthner és Orlick azt a kutatást, amiben a sportkarrier lezárásának okait keresték. A már említett kényszerű okok mellett önkéntes, tervezett indokokat is említettek a megkérdezett sportolók:

• a sport helyett új, más tevékenységre fókuszáltak,

• már elérték a sportban kitűzött céljaikat,

• szerettek volna barátaik, családjaik mellett lenni, és őket támogatni.

Hogyan függ össze a visszavonulás és a gyász?

A szakemberek véleménye szerint egy sportkarrier lezárása során ugyanazok a szakaszok figyelhetőek meg, mint gyászfeldolgozáskor, hiszen mindkettőnél jelen van a veszteség élménye. A gyászreakció szakaszait Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter a következőképpen írta le:

• tagadás (A sportoló próbálja bebizonyítani, hogy továbbra is szükség van rá.)

• kontrollált szakasz (Megtörténnek a hivatalos intézkedések, de a sportolóban érzelmileg nem tudatosul a lezárás ténye.)

• düh, harag (A sportoló dühöt, haragot érez a sportággal és a hozzá kapcsolódó sportolókkal szemben.)

• alkudozás (A sportág újrakezdése, valószínűleg gyengébb teljesítménnyel. Pl. Maradona, Michael Schumacher)

• depresszió

• elfogadás vagy belenyugvás (A sportkarrier lezárása, új életcél keresése.)

Karrierzárás utáni lejtmenet

Egy 1968-as kutatásban vizsgálta Miro Mihovilović egykori vízilabdázó azt, hogyan érinti az élsportolókat a pályafutásuk vége. A 44 résztvevő focista közül 95%-ukat váratlanul érte sportkarrierjük vége, ugyanis nem számoltak ezzel az eshetőséggel. Az is kiderült, minél váratlanabbul köszönt be a karrierzárás, annál negatívabban élték meg azt a labdarúgók. Sőt, a visszavonulást még nehezebben fogadták el azok a focisták, akiknek nem rendelkeztek B tervvel, más végzettséggel. Megfigyelhető, a karrier lezárásának kényszerű típusa viseli meg a leginkább a versenysportolókat, hiszen lelkileg nincsenek felkészülve (nem várt sérülés, anyagi helyzet váratlan romlása), nincs ráhatásuk saját helyzetükre (életkor, kiszelektálódás). A könnyű elválást gátolhatja továbbá a sportolói identitás erőssége is: minél jobban ragaszkodik egy sportoló az addigi, az élsport köré épülő életéhez, annál nehezebb számára a lezárás. A szakértők szerint ilyen esetekben nem kizárt az alkoholizmus, az akut depresszió, az étkezési zavarok megjelenése, valamint az önértékelési szint csökkenése.

A sportkarrier boldog lezárása

Nem csak krízissel, hanem megnyugvással is véget érhet egy sportkarrier. A lezárás könnyebb, ha a sportoló önként, tervezetten teszi azt meg, és ha már kitűzött maga elé más típusú, új célokat. Szintén egyszerűbb a karrierzárás, ha a sportoló magas szintű megküzdési mechanizmussal rendelkezik, de a külső segítség is sokat számít. A pályafutás végén nagy szerepe van a család, a barátok, az edzők és a csapattársak felől érkező társas támasznak. Egyes sportolóknak könnyebbséget jelent, ha egykori klubbukkal később is tartják a kapcsolatot akár közszereplőként, akár szakmai tapasztalatukkal a csapatot támogatva. A prevenció sem elhanyagolható: az edzőknek, sportszövetségeknek idejében fel kell készíteni mentálisan a sportolókat az esetleges vagy közelgő visszavonulásra. Megoldás lehet továbbá sportpszichológus felkeresése, aki többek között – a karrierzáráshoz szükséges – megküzdő képesség és a sportolói éntől független énkép fejlesztésében, az érzelemkifejezésben, a számvetésben, illetve a stresszkezelésben is segítséget tud nyújtani.

Összegzés

A sportkarrier lezárása lelkileg és mentálisan is megterhelő lehet egy sportoló számára. Nagyban függ attól, kényszerű vagy önkéntes, tervezett volt a sporttól való elköszönés. A karrierzárás szakaszai megegyeznek a Kübler-Ross által leírt gyászreakcióval, hiszen egy veszteség élményen megy keresztül a sportoló. A pályafutás végén krízis vagy megnyugvás következik be attól függően például, hogy mi volt az oka a visszavonulásnak, van-e más terve a sportolónak. A pályafutás lezárását többek között a társas támasz, a felkészítés és a sportpszichológus segítsége könnyítheti meg.