Rácz Panna az Orosháza együtteséből tette meg a következő lépést, hogy magasabb szintre emelje játékát, és egy ambiciózus közösség tagja lehessen.

Kelemen Dorina Debrecenből igazolt a Mislenybe, ahol hosszú évek alatt rengeteget tanult, most pedig az élvonalbeli szereplés lehetősége motiválta a váltásra.

Fodor Veronika szintén a DVSC Kézilabda Akadémiáról érkezett, és számára ez az első klubváltás, amely új kihívásokkal és lehetőségekkel teli időszak kezdetét jelenti. A sport iránti alázata, valamint a profi környezetben szerzett tapasztalata meghatározó szerepet játszhat a csapat sikerében.

Az interjúban beszélnek múltjukról, a beilleszkedés élményeiről, céljaikról és arról is, hogyan látják saját fejlődésüket a szezon során.

Honnan érkeztél a Kozármislenyhez, és hogyan emlékszel vissza az előző klubodban töltött időszakra?

R.P.: A legutóbb az Orosháza csapatában játszottam. Úgy éreztem, hogy szükségem van a váltásra illetve a szint lépésre.

K.D.: Debrecenből érkeztem Kozármislenybe, ahol már gyerekkorom óta játszottam. Rengeteg mindent tanultam, nagyon szerettem ott játszani és nagyon sokat köszönhetek a klubnak, az edzőimnek és a csapattársaimnak is. Büszke vagyok az ott elért sikereimre.

F.V.: A DVSC Kézilabda Akadémiáról érkeztem Kozármislenybe. Mindig is Debrecenben játszottam, így nekem mind a város és mind a klub rettentő közel áll a szívemhez. Szinte csak jó emlékek fűznek az ott eltöltött évekhez, csapattársakhoz, edzőkhöz és nem utolsó sorban a stábtagokhoz. Megtapasztaltam milyen egy igazán profi klubhoz és egyben családhoz tartozni, ahol tényleg minden feltétel adott volt a fejlődésemhez. Minden amit most tudok, mind fizikális és mentális felkészültségemet nekik köszönhetem, rengeteget tanultam, ugyanis sok különböző szemléletű szakemberrel dolgozhattam, akik mindig ki tudtak hozni belőlem valami újat. Mind amellett, hogy ennek a klubnak a részese lehettem, arra is büszke vagyok, amilyen teljesítményt évről évre produkáltunk mind saját korosztályban, mind pedig a felnőtt másodosztályban, nagyon fiatal akadémistákként.

Miért döntöttél a klubváltás mellett, és mi vonzott leginkább a Kozármislenyhez?

R.P.: A Kozármisleny egy olyan klub, amely olyan kihívást kínált számomra, amelyet nem akartam kihagyni. Leginkább közösségi légkör és az NB/I-ben való szereplés motivált a váltás mellet. Egy olyan helyen dolgozhatok, ahol mindenki a legjobb teljesítményre törekszik, nagyon vonzott.

K.D.: Úgy gondolom, a fejlődésem szempontjából és az NB I-es játéklehetőség miatt, ezt a váltást meg kellett hoznom. Ez vonzott leginkább a mislenyi megkeresésben.

F.V.: A váltásban nagy szerepet játszott az, hogy az ottani korosztályból kiöregedtem, azonban éreztem már, hogy váltásra van szükségem. Muszáj voltam a saját fejlődésem szempontjából új csapathoz igazolnom, mind szakmai, mind emberi szempontból. A Kozármislenybe az egyik legvonzóbb természetesen az NB I-es szereplés volt. Amióta az eszemet tudom a legjobbak között szeretnék játszani, és ez itt megadatik. Az, hogy úgymond teher nélkül játszhatunk, és tényleg “csak” az a fontos, hogy fejlődjünk és megmutassuk magunkat, hatalmas terhet vesz le a vállunkról és segíti a motivációnkat. Valamint úgy gondolom itt erre minden lehetőségem meg is lesz.

Milyenek voltak az első benyomásaid a klubról, az edzésekről és a csapattársakról?

R.P.: Az első napok igazán pozitív élménnyel indultak. A csapattársak is rendkívül segítőkészek voltak, mindenki próbált segíteni, hogy minél hamarabb beilleszkedjek. A klub hangulata barátságos és családias, ami rendkívül fontos számomra.

K.D.: Minden nagyon pozitív volt, kellemes csalódásként éltük meg. Természetes nem egyszerű beilleszkedni egy már jól ismert társaságba, illetve egy idegen környezetbe, de jól vettük az akadályokat.

F.V.: Nagyon fura volt nekem megszokni, hogy nem azokhoz megyek be az öltözőbe és a csarnokba, akiket hosszú éveken keresztül ismertem, ugyanis nekem ez volt az első csapatváltásom. Nem tudtam mire számítsak magamtól, hogyan fogok reagálni, de az első hét megilletődöttsége után úgy érzem, sínen vagyok. Szépen lassan érzem a csapattársak felől a bizalmat és hogy szívesen látnak itt, ami nagyban megkönnyíti azt, hogy kevésbé aggódjak a beilleszkedés miatt. Nagyon aranyosak és segítőkészek, több tapasztalt játékos is játszik itt, és nem egyszer volt már, hogy külön hívtak, hogy elmagyarázzanak valamit, segítsenek. A klubbot igazából egy kis családnak tudnám leírni. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tudja mi az ő feladata és mindent megtesznek, hogy azt a legjobban teljesítsék. Mindenben segítettek a költözés, beilleszkedés és eligazodás során, szóval csak jó tapasztalatom van eddig. Az edzések pedig egy kicsit eltérőek a Debrecenben megszokottakhoz képest, azonban amellett, hogy fárasztóak, nagyon élvezhetőek és érthető, hogy mit miért csinálunk.

A másik két új érkezővel milyen a kapcsolatod – ismertétek egymást korábban is?

R.P.: Igen, nagyon jó a kapcsolatunk hiszen több évig voltunk csapattársak a DVSC-nél. Nekem mindenképen segített az, hogy együtt érkeztünk. Szerintem így könyebb is volt az ismerkedés a többiekkel.

K.D: Nagyon jó a kapcsolatunk, már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, úgyhogy ezzel nem volt semmi gond.

F.V.: Természetesen ismertem őket, éveken keresztül együtt játszottunk a Lokiban, és szerintem ez volt a legnagyobb segítség számomra, hogy nem egyedül kerültem el ennyire messze az otthonomtól. Mindig is jó barátnők voltunk, most együtt is lakunk és jó érzés osztozni az újdonságok adta izgalmakon velük.

Mik a személyes céljaid a most következő szezonra, és mit szeretnél elérni csapatként?

R.P.: A személyes célom az, hogy folytassam a fejlődésemet, mind a játékomat, mind a mentális képességeimet illetően. Szeretnék hozzájárulni a csapat sikeréhez, és segíteni a közös célok elérésében. Csapatként azt szeretnénk, hogy minden mérkőzésen kihozzuk magunkból a legjobbat, és minden lehetőséget megragadva próbáljunk minél jobban szerepelni, és minél több győzelmet aratni.

K.D.: Személy szerint szeretnék meghatározó játékos lenni az NB I-ben, mindenben fejlődni és tanulni. Csapatként pedig minden meccsen kihozni magunkból a maximumot, megnehezíteni minden ellenfelünk dolgát és minél több pontot szerezni és bent maradni az első osztályban.

F.V.: Csapatként nyilván nem elvárható a bent maradás, azonban szerintem nem esélytelen, szóval nekem ez a célom, valamint, hogy egy olyan szerethető közeggé váljunk, akik megmutatják, hogy talán nem világsztárok alkotják, ennek ellenére kemény munkával és hatalmas akarattal, egy sikeres szezont zárhatnak. Személyes célom, hogy megmutassam magam az élvonalban, megismerjenek, minél többet fejlődjek, és amennyire csak lehet megszokni az elit közeget.

Mi az, amiben szeretnél fejlődni az előttünk álló időszakban – akár fizikailag, akár mentálisan?

R.P.: Fejlődni úgy gondolom, mindenben kell, hiszem fiatal játékos vagyok. De egyértelműen megteszek mindent, hogy a legjobb formámat tudjam hozni.

K.D.: Fejlődni mindenben kell, védekezésben is támadásban is, messze vagyok még attól, hogy profi játékos legyek, de az a célom, úgyhogy megpróbálok mindent megtenni érte.

F.V.: Természetesen nagyon sok mindenben kell fejlődnöm, de vannak sarkalatosabb pontok is, mint például az állóképességem, hogy megfelelő legyen az NB I-hez, védekezésben szeretnék sokkal stabilabb lenni, és nem utolsó sorban az, hogy könnyebben el tudjam fogadni, hogy hibázni szabad.

Van valamilyen babonád vagy meccsnaphoz kötődő szokásod, amit mindig betartasz?

R.P.: Nem mondanám magam babonás típusnak, úgyhogy nincs ilyen.

K.D.: Talán egy megszokásom van, hogy mindig ugyan azon a helyen melegítek meccs előtt.

F.V.: Mindig pontosan ugyanabban a sorrendben öltözök fel, valamint megvan a lépések között az a rész, amikor bekenetem a lábam melegítőkrémmel, illetve szigorúan csak kikötött cipőfűzővel lépek ki az öltözőből és a pályán a kispad előtt kötöm be! Valamint melegítés során mindig ugyanott melegítek.

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.