Minek köszönhetően kezdtél el futsalozni? A labdarúgás szerepelt-e valaha a terveid között?

17-18 éves koromig nagypályáztam, de 15 éves koromban felkeresett az Aramis SE elnöke, Soós Ferenc, és – a labdarúgással párhuzamosan – elkezdtem futsalozni. Megszerettem ezt a sportágat, nagyon passzolt a játékstílusomhoz, ezért is választottam ezt a nagypálya helyett. Egy pillanatig nem bántam meg, hogy így döntöttem, mert szerencsére szépen alakult a jövőm.

Szerinted mely tulajdonságaidnak köszönhető, hogy sikerült kiemelkedő sportkarriert befutnod?

Szerintem a pozitív hozzáállásomnak, a kitartásomnak és a szorgalmamnak köszönhető. Ezek nélkül nehéz sikereket elérni a sportban. Hiába tehetséges egy játékos, szorgalom és érdeklődés nélkül könnyen elkallódhat. Szerencsére ez a veszély engem soha nem fenyegetett. Noha nem én voltam a legügyesebb, nagyon szorgos és aktív voltam az edzéseken. Édesapámmal rengeteget edzettem külön, gyakran mentünk focizni – talán ezek a plusz gyakorlások is segítettek engem. Mindig törekedtem, hogy megtanuljam azokat a dolgokat, amiket az edzőim mondtak. Mindemellett Magyarország számos remek futsalossal büszkélkedhetett már akkor is, akiktől a játékot illetően, valamint emberileg is tanulhattam. Összességében kijelenthető, nagyon sok személynek köszönhetem, hogy sikerült szép karriert befutnom.

Milyen érzés volt legelőször a magyar futsalválogatott színeiben játszani?

Fantasztikus érzés volt. Örültem és hálás voltam ezért a pillanatért, mert tudtam, mérföldkőhöz ért a karrierem. Emlékszem, akkor még Sito Rivera volt a válogatott szövetségi kapitánya, és éppen Svédország ellen játszottunk. Ekkor én még nagyon fiatalnak és kezdőnek számítottam a futsal nagyágyúi között. Kirázott a hideg, amikor a csapattal először énekelhettem a Himnuszt. A legjobban akkor izgultam, amikor közölték, hogy beállok játszani a svédek ellen. Hála Istennek nagyon jól alakult az első mérkőzésem, két gólt is sikerült rúgnom.

Mit jelentett számodra a jubileumi 50. válogatott mérkőzés, mennyire tekintettél erre a karriered mérföldköveként?

Tavaly decemberben a Koszovó elleni páros mérkőzésen volt meg az 50. mérkőzésem a válogatottban, iszonyat boldog voltam. Mindezt fel se fogtam mindaddig, amíg a szövetségi kapitány, Turzó József át nem adta nekem a meccs előtt az emlékplakettet. Számomra ez egy fontos mérföldkövet jelentett, következő ilyen állomás a 100. mérkőzés. Nekem a jubileumi meccsek a pályafutásom fontos lépcsőfokait jelképezik, továbbá egyfajta rövid távú célt is jelentenek. Azt mutatják, jó úton járok, és képes vagyok még többet elérni a jövőben.

Mennyire van lehetőség a válogatott meccseknek otthont adó országokat bejárni? Volt olyan hely, ami kifejezetten magával ragadt?

A válogatottal nagyon sok országba juthatunk el, de az edzések és a meccsek mellett nincs sok időnk tüzetesen feltérképezni a mérkőzéseknek otthont adó országokat, városokat. A legfőbb nevezetességekre persze próbálunk időt szakítani, és felfedezni azokat. Idáig a legutóbbi, vietnámi túránk fogott meg a leginkább. A keleti kultúra ég és föld az európaihoz képest, de rendkívül pozitív élményben volt részem. Ez a kitérő volt a legélvezetesebb és egyben a legfurcsább is, de úgy gondolom, ezt az egész csapat nevében mondhatom.

Az NBI.-ben bizonyára jól ismered a többi csapat játékosait és játékstílusukat, valamint az edzőket. Ez mennyire jelent könnyebbséget a meccseken?

Sok csapat és játékos játékstílusát ismerem. Ez fordítva is igaz, ami előnyökkel és hátrányokkal jár, hiszen mindenki tudja, ki mire képes, esetlegesen mi várható tőle a mérkőzéseken. Vannak együttesek és játékosok, akik külön felkészülnek rám, így megnehezítik a dolgomat, de ez egy olyan plusz kihívást jelent számomra, amit tudnom kell kezelni és megoldani.

Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, azért döntöttél a Kecskemét mellett, mert az ottani csapat ügyvezető elnöke szimpatikus jövőképet vázolt fel. Mit takart ez a jövőkép, miért nyerte meg a tetszésed?

Dr. Vercz Tamás, az SG Kecskemét Futsal ügyvezető elnöke keresett meg, és mondta el, hogy milyen csapatot szeretne felépíteni a jövőben. Ennek az elképzelésnek részese szerettem volna lenni, így Kecskemétre igazoltam. Tavaly a harmadik helyért játszottunk a korábbi csapatom, az 1. Futsal Club Veszprém ellen, de kikaptunk. Remélem, idén sikerül akár a tavalyi eredményünket is felülmúlni. A Kecskemét egy új csapat, pár évvel ezelőtt alakult, de ennek ellenére úgy vélem, már letette a névjegyét az NBI.-ben. A vezetőség évről évre szeretne újabb remek játékosokat hozni a csapatba, akik hónapról hónapra fejlődnének, és jobbnál jobb eredményeket érnének el. Emiatt igazoltam az SG Kecskeméthez amellett, hogy korábbról már sok mindenkit ismertem a klubban, és tudtam, hogy ez egy nagyon jó társaság pályán belül és kívül egyaránt.

A jövőben milyen célokat szeretnél elérni a pályafutásodban?

Szeretnék minél több éven át játszani, az adott csapatommal minél sikeresebb szezont zárni. Hosszú távú célom bajnoki címeket, illetve kupagyőzelmeket szerezni, hogy külföldre is kijuthassak, hiszen ez keveseknek adatott meg. A jövőben szeretném magam megmérettetni a Futsal-Európa-Bajnokságon, hogy ott énekelhessem hazám Himnuszát.

Mi jelenti számodra a sikert és a vereséget a sportban és a karrieredben?

A siker és a vereség sokkal komplikáltabb annál, hogy a csapattal a mérkőzéseken győzünk vagy kikapunk. Van, aki azért sportol, mert szereti és élvezi. Élsportolóként viszont azért sportolok, mert szeretek győzni, próbálok minden alkalommal többet elérni. A futsal csapatsport, nagyon sok barátot szereztem általa, és lelkileg is megerősített. Számomra ez is a sikert jelenti, hiszen a sport segített nekem, a magánéletemre is pozitív hatással van. Profiként nem szeretek veszíteni, de tudom, hogy ilyenkor muszáj felállni a padlóról. Ha ez sikerül, erősnek mondhatom magam. Minden vereségrepróbálok egyfajta tanulási, fejlődési lehetőségként tekinteni.

Mit gondolsz, miért fontos a sportbiztosítás, te miért döntöttél úgy, hogy igénybe veszed ezt a szolgáltatást?

Nekünk, élsportolóknak nagyon kockázatos a pályafutásunk, nekem is volt már komolyabb sérülésem. Bízom benne, hogy több nem lesz, de szeretnék biztosra menni, és előre tervezni arra az eshetőségre, ha véletlenül probléma adódna.