Kézilabda pályafutásról:

Hogyan kezdődött a kézilabda pályafutásod? Milyen hatással volt rád, hogy több csapatban is játszottál?

Debrecenben kezdtem kézilabdázni, ahol egy nagyon jó csapatunk volt, kétszer is országos bajnokságot nyertünk velük. Itt figyelt fel ránk a Tatabánya utánpótlása, 16 évesen Boros Tamással és Juhász Ádámmal együtt odaigazoltunk. Viszonylag fiatalon elkerültünk otthonról, de tudtuk, hogy a fejlődésünk érdekében ezt meg kell lépnünk, később beigazolódott, hogy jó döntést hoztunk. Azóta több csapatban is megfordultam, de a pályafutásom szempontjából a debreceni és a tatabányai éveknek sokat köszönhetek.

A beálló poszt egy elég kiszolgáltatott szerep, te mennyire érzed magadénak ezt? Esetleg játszottál más poszton régebben?

A posztom a jó páros kapcsolatoktól nagyban függ, szerencsére ezeket mindig sikerült kialakítanom a csapataimban. Régen játszottam átlövőként is gyerekbajnokságban, de a beálló poszton otthonosabban mozogtam mindig is.

Csapatok és váltások:

Milyen szempontok alapján választottál csapatot, amikor váltottál?

Amikor megkeresett egy csapat mindig alaposan átgondoltam a döntésemet. Fontosnak tartottam a fejlődési lehetőséget, illetve az edző és a csapattársaim személyét, hiszen velük kell nap mint nap együtt dolgozni.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amit egy csapatváltás során tapasztaltál?

A beilleszkedéssel nem volt gondom sosem, könnyen megtalálom a közös hangot mindenkivel. A pályán az összeszokást mondanám a legnagyobb kihívásnak, de az természetes, hogy nem megy egyik napról a másikra.

A sok klubban való szereplés sok költözéssel jár ez mennyire megterhelő számodra, vagy szereted ezeket az úgymond új ingereket/kihívásokat?

Fiatalabban ez könnyebben ment, ha váltás mellett döntöttem "bepakoltam a cuccaimat a táskába és mentem", szerettem a változást, hogy újabb kihívások elé nézzek. Igyekeztem azért nem vándormadár lenni, az sem tesz jót az embernek, de a fejlődésem néha azt követelte, hogy párszor költöznöm kellett akár több száz kilométerre.

Jövőbeli tervekről:

Hogyan látod a jövődet a kézilabdában, mint játékos és mint edző?

Szeretnék még első osztályban játszani amíg a testem engedi, utána alsóbb osztályban folytatnám a játékot, ahol már az edzősködés, vagy valamilyen civil munka is helyet kap, felkészítve magamat a kézilabda utáni életre.

Milyen célokat tűztél ki magadnak, és hogyan szeretnél fejlődni az edzői pályán?

Először szeretnék lediplomázni, utána majd ha elkezdek dolgozni, lépésről-lépésre szeretném felépíteni magamat, mint edző. Természetesen a pályafutásom alatt dolgoztam már pár edzővel, elraktározom magamnak a jó dolgokat, amiket később hasznosítani tudok.

Hogyan gondolsz a pénzügyeidre, gondolsz a megtakarításra és a kézilabda utáni életre?

Próbáltam okosan kezelni a pénzügyeimet, megalapozni a családom jövőjét. A feleségemmel vettünk is már egy kertes házat Gyöngyös mellett, ami egy biztos alapja családunknak. A kézilabda utáni életemre tudatosan készülök, jelenleg ugye edzőként tanulok. Voltak korábbi megtakarításaim, amik már lejártak, most kötöttem egy újat a BiztoSport Kft. segítségével, ahol jófej, segítőkész csapat dolgozik, csak ajánlani tudom őket! 😉

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.