Mely mérkőzések voltak rád nagy hatással, illetve hagytak benned mély nyomot?

Utánpótlás koromban, amikor a korosztályos válogatottal csak egy hajszállal csúsztunk le az Európa-bajnokságról, az hatalmas csalódás volt számomra. De természetesen pozitívumok is akadtak. A mai napig nagyon jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok arra, hogy címeres mezben, a csapatkapitányi karszalagot viselve hallgathattam a magyar himnuszt. Szintén mély nyomot hagyott bennem, amikor a nevelőegyesületemben, a DVSC-ben gólpasszt tudtam adni a Magyar Kupában, illetve amikor bemutatkozhattam a felnőtt bajnokságban, vagy amikor a DEAC-cal a listavezető otthonában kettős kiállítás ellenére is – egymásért küzdve – egy döntetlent kiharcolva utazhattunk haza.

Mint látszik, megannyi emlékezetes pillanatban volt már részed. Minek és kinek köszönhetően kezdtél el sportolni, és választottad hivatásodnak a labdarúgást?

A labdajátékok közel állnak a szívemhez. Édesapukám példájára egészen kicsi koromtól kezdve rúgom a bőrt, hozzá hasonlóan nekem is a hivatásommá vált a futball. Édesanyukám kézilabdázott, de az első perctől kezdve a foci lett a befutó nálam. Lurkó koromban megtapasztaltam már ennek a sportnak a szépségeit és természetesen a hátrányait is, de én igazán otthonosan egy csapatban érzem magam, nem önállóan. Csapatjátékos lévén így mindenkire úgy tekintek és tekintettem, mintha a családom lenne, akikért bármit megtennék.

Csapatjátékosként, profi sportolóként szerinted mitől válik tökéletessé a csapatjáték? Egy-egy játékos, hogyan tud hozzájárulni a sikerhez és az egységhez?

Ez igen összetett kérdés, de úgy gondolom, ha mindenki képes lemondani az önérdekű célokról, és csapatként közös cél lobog a szemeink előtt, közel tökéletes csapatjátékot kaphatunk. Mindenkinek a legjobb oldalát kell mutatnia a pályán, nem szabad a külső tényezőkkel foglalkoznia. Ha a stáb utasításait maximálisan betartjuk, illetve az edzéseken gyakorolt sablonokat elő tudjuk venni éles helyzetben, könnyen a mi javunkra dőlhetnek el a mérkőzések.

Mit gondolsz, miért éppen a szélsővédő és a hátvéd posztokon tudsz a leginkább kiteljesedni, ezáltal hozzájárulni a csapat egységéhez?

Egészen kiskorom óta hátvédnek nevelkedtem, így a legtöbbet hátul tudok segíteni a csapatnak annak ellenére, hogy már több poszton is megfordultam karrierem során. Legközelebb a szélsővédő pozíció áll hozzám. Úgy érzem, a kitartásomat és a teherbírásomat ott tudom a leginkább kamatoztatni, de bármilyen védekező típusú szerepkör szóba jöhet.

Ha már említetted a kitartást és a teherbírást, szerinted milyen készségek és tulajdonságok elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki profi sportoló lehessen?

Alázat, kitartás, elszántság. Ha ezek a tulajdonságok nincsenek meg, nem célszerű elindulni ezen a hosszú és rögös úton, könnyen el lehet akadni már az első akadálynál is. Természetesen, mint minden sportnál, a szerencsefaktor itt is közrejátszik, de van egy mondás, miszerint „annak pattan hétvégén befele a labda a kapufáról, aki hétközben többet tett a sikerért”.

A szerencse és a készségek mellett egy sportoló karrierjét nagyban befolyásolják a sérülések is, amikben neked sajnos bőven volt részed. Mentálisan, illetve fizikálisan milyen hatással voltak ezek az élethelyzetek a karrieredre? Mely módszerek segítettek a felépülésben?

Sajnos többféle sérüléssel is találkoztam már a karrierem során, noha igyekszem megfelelő hangsúlyt fektetni a prevencióra. Egy sérülés után igencsak nehéz fizikailag felépíteni, utolérni magam, illetve olyan állapotba kerülni, hogy a társaimmal fel tudjam venni a versenyt, de próbálok minden tőlem telhetőt megtenni ilyenkor. A mentális rész, vagyis a történtek feldolgozása sokszor a legemberpróbálóbb szakasza a visszatérési folyamatnak: igyekszem erőt nyerni és tiszta fejjel, megújultan nekivágni az előttem álló akadályoknak. Legfőképpen gyógytornával és kezelésekkel, megannyi munkával sikerült eddig valamennyiszer felállnom a padlóról, de meg kell említenem, hogy óriási hálával tartozom a SET Center munkatársainak, hisz kiemelkedő szakértelmük és alázatos munkájuk nélkül ez nem sikerült volna.

Sajnos a közelmúltban újra egészségügyi segítségnyújtásra volt szükséged, hiszen egy elég komoly, az arcodat érintő sérülést szereztél. Mi zajlott le benned, amikor megtudtad, jó ideig nem léphetsz pályára?

Edzésen egy ártalmatlan párharcból sajnos szerencsétlenül jöttem ki: becsúszás közben egy térddel találkozott az arcom. Amint lejöttem a pályáról 10 perc sem telt, a fél arcom teljesen megduzzadt és elszíneződött. Itt már lehetett sejteni, hogy baj van. A kórházban az orvosok tájékoztattak, hogy járomcsonttörést szenvedtem, operáció vár rám. Másnap a műtét sikeresen le is zajlott, és egy nappal rá – a születésnapomon – el is hagyhattam a klinikát. Talán a legfájóbb pont az egészben az volt, amikor közölték velem az orvosok, hogy kicsit hosszabb ideig kell most pihennem, így nem tudom segíteni a csapatot, és a pályára lépés is várat magára. A téli alapozás közepén ez nagyon nem jött jókor.

Mivel próbálod, tudod motiválni magad ezekben a nehéz helyzetekben?

A családom és a barátaim elképesztően nagy támaszt tudnak nyújtani ezekben a helyzetekben, hálás vagyok mindenkinek, hogy erőt adnak, illetve tartják bennem a lelket ezeken a kevésbé szebb napokon. A motivációt a visszatérés gondolata adja a leginkább: a pályára lépés, hogy a csapattal együtt tudom folytatni a harcot a kitűzött cél érdekében.

Mi ez az említett kitűzött cél? Mit szeretnél elérni most és a későbbiekben?

Szeretnék maximálisan felépülni, a csapatnak százszázalékosan segíteni mindenben, illetve elérni azokat a célokat, amiket a bajnokságban kitűztünk. A későbbiekben szeretnék minél magasabb szinten futballozni, a sporttal kapcsolatos céljaimat megvalósítani, a magánéletben, valamint a tanulmányaimban pedig minél sikeresebb lenni.

Hol tartasz jelenleg a tanulmányaidban, mik a terveid a képzés elvégzését követően?

A Debreceni Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán tanulok, az utolsó évemet kezdtem az alapképzésen. Mindig is érdekelt a gazdaság és annak körforgása, illetve szeretnék szakértői szemmel is rálátni az aktuális gazdasági döntések okára. Továbbá a kettős életpálya modellben hiszek: a labdarúgás mellett/után is van/lesz élet. A terveim között szerepel még egy mesterdiploma letétele is a jövőben.

Mi a véleményed a sportbiztosításról? Miért döntöttél úgy, hogy élsz ezzel a lehetőséggel?

Mindenképp úgy vélem, ez a fajta védelem egy biztos pontot és egy kis vigaszt nyújt azokon a szürke napokon, amikor megtörténik a baj. A biztosítás segít, hogy az anyagiak ne jelentsenek gondot a visszatéréskor, és fedezi azokat a költségeket, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy egy sportoló egészségesen térhessen vissza a pályára.

Ha további cikkeket is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.