Hogyan kerültél a kézilabda világába, és mikor érezted először, hogy ez az a sport, amellyel komolyan szeretnél foglalkozni?

Igazából 7 éves korom óta kézilabdázom, de talán 13–14 éves koromban kezdtem el igazán erre az útra lépni, mikor a Nemzeti Kézilabda Akadémiára igazoltam.

A keresztszalag szakadás komoly visszaesést jelentett – hogyan élted meg azt az időszakot mentálisan, és mi segített a felépülésben?

Mentálisan talán az első egy-két hónap volt a nehéz, mikor korlátozva volt a mozgás. Utána megtaláltam a legjobb szakembereket, akikkel dolgozni tudtam, és sokat köszönhetek nekik, de természetesen a család és barátok is segítettek mindenben!

Most, hogy már átéltél egy komolyabb sérülést, hogyan látod a sportbiztosítás fontosságát a profi pályafutás során?

Abszolút fontosnak tartom, és egy ilyen helyzetben jól tud jönni, ha van még egy plusz támogatás a sportoló mögött!

Ha egy meccs előtt csak egyetlen dolgot tehetsz meg – mi az a rituálé vagy szokás, ami nélkül nem lépsz pályára?

Minden meccs napján van egy speciális reggeli, amit elfogyasztok, és enélkül nem indulok el.

Ha nem kézilabdázó lettél volna, mi lett volna belőled? Van egy olyan álomszakma, amit szívesen csinálnál a kézilabda helyett?

Ha sportot kell mondani, akkor mindenképpen teniszező. Civil életben talán szakács.

Volt-e olyan meccs a karrieredben, amelyre a legtöbbet vagy a legtöbbször gondolsz vissza – akár pozitív, akár negatív élmény miatt?

Számomra minden meccs ugyan olyan, de természetesen vannak olyan meccsek, amik megmaradtak az emlékeimben, ahol jól ment a játék. Kifejezetten egy meccset nem tudok mondani, de van több igen.

A karriered során több csapatváltáson és kettős játékengedélyen is átestél – hogyan éled meg azt, amikor egyszerre két csapathoz is tartozol? Könnyű-e "átkapcsolni", vagy belül mindig van egy csapat, amely közelebb áll a szívedhez?

A karrierem elején a több játéklehetőség miatt váltottam csapatot, mostanra viszont megtaláltam számításaimat azokban a klubokban, ahol játszottam. Nyilván, egy váltás nem minden esetben könnyű, de ilyen ez a kézilabda. Viszont van több klub, ahol szívesen játszanék még.

Mit üzennél azoknak a fiatal kézilabdásoknak, akik most próbálnak érvényesülni és esetleg küzdenek sérülésekkel vagy nehéz időszakokkal?

Az üzenném, hogy a nehéz napokon se felejtsék el, miért kezdtek el sportolni. A negatív véleményekkel pedig ne foglalkozzanak.

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál, látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.