1. Hogyan kerültél a kosárlabda világába – volt valaki, aki „belökött" ebbe az irányba, vagy teljesen a saját utad volt ez?

Én döntöttem így, de azért a család is támogatta eléggé ezt a döntést. Erősen közrejátszott az is, hogy unokatesóm kosarazott és ő is nagyon győzködött.

2. A DEAC U23-as csapatában a bajnokság legjobb átlagát hoztad – mit éreztél akkor, amikor rájöttél, hogy valami különleges van benned?

Nyilván nekem itt Debrecenben az NB1 a fő bajnokság, de az első pár évemben azért az U23-al az NB1/b bajnokságban nagyon sokat fejlődtem szerintem, hiszen azért ez egy más közeg, itt első opciónak számítottam a csapatban, így sokkal több labdával is dolgoztam ez által nagyon sok olyan dolgot gyakorolhattam meccs közben is amire NB1-be nem feltétlen van mindig lehetőség,  és ezeket utána már könnyebben tudom beépíteni a játékokban NB1-ben is.

3. Tavaly év végén „berobbantál" az első osztályba – volt olyan pillanat, amikor megálltál és azt mondtad magadnak: igen, ez az, amiért eddig dolgoztam?

Talán amikor a rájátszás egyik legfontosabb meccsen 20 pontot tudtam szerezni, és nagyon hasznosan tudtam játszani, akkor így eszembe jutott, hogy mondjuk 1 évvel ezelőtt, amikor még a szobámban feküdtem, arra várva, hogy újra emberek közé mehessek a betegségem után, és csak a TV-n keresztül tudtam nézni a meccseket, akkor ezt el se tudtam volna képzelni, hogy majd itt leszek és ilyen jól fogok tudni játszani.

4. Komoly betegségen estél át – hogyan éltél meg azt az időszakot, amikor nem a pálya volt a legnagyobb kihívás, hanem az élet maga?

Nyilván nehez volt azt feldolgozni, és nagyon hosszú, kemény út volt. Érzelmileg is egy jó nagy hullámvasúton éreztem magam, de végig az lebegett a szemem előtt, hogy visszatérjek a pályára és minél jobb formában tudjam majd ezt megtenni, és ezért mindent meg is tettem, nagyon keményen dolgoztam azért, hogy újra visszanyerjem azt a formámat, elsősorban fizikálisan, de egyébként minden szempontból, mint amiben voltam.

5. A visszatérés után azonnal berobbantál – honnan szedted azt az energiát és motivációt, ami másokat esetleg évekre megtör?

Igazából nekem ez egy plusz motiváció volt. Kaptam egy új esélyt az élettől és meg akartam mutatni, hogy egy ilyen komoly betegség után is vissza lehet térni és lehet profi sportot űzni. De a családom és a barátok is nagyon sokat segítettek, végig ott voltak mellettem és biztattak abban, hogy képes vagyok erre.

6. Ha nem kosárlabdázó lettél volna, mi lett volna belőled? Van egy olyan szenvedély vagy hobbi, amit soha nem hagytál teljesen el?

Kiskoromban bőrgyógyász akartam lenni apukám után, szóval szerintem azt a pályát választottam volna, de az a profi sporttal sajnos nem összeegyeztethető, és így én a kosárlabda mellett döntöttem. Mindenféle sportokat szeretek még űzni, főleg nyáron, ha van egy kis időm, talán a teniszre mondanám, ha választani kéne.

7. Mi az, amit a legtöbben nem tudnak rólad – valami, ami meglepné a DEAC szurkolóit?

Hát, az igazság szerintem, hogy a legtöbb érdekességet tudják rólam, amit nem az, hogy viszonylag későn kezdtem a kosárlabdát, U14-es korosztályban, előtte öttusáztam, vagyis olyan fiatalon, az inkább még 2–3 tusa, de abban is voltam egyéni országos bajnok.

8. 23 évesen már az NB I-ben játszol – mit gondolsz, hol leszel 5 év múlva, és mi az a cél, amiért most mindent megteszel?

Szeretnék eljutni a felnőtt válogatottságig. Ez nekem a fő célom, és ezért dolgozom minden nap.

9. Nálunk kötöttél sportbiztosítást – egy komoly betegség után mennyire más szemmel nézel erre, és mit üzennél a sportolóknak, akik még nem gondoltak erre?

Én mindenképp ajánlom mindenkinek, hiszen sajnos soha nem lehet tudni, mit hoz az élet. Lehet, hogy egyik nap meg élete legjobb meccset játssza az ember, aztán jön egy hosszú sérülés vagy, még rosszabb, egy komoly betegség, és akkor is valahogy gondoskodni kell az embernek magáról.

További, ügyfeleinkkel készített interjúinkat itt találod.
Ha érdekel a sportbiztosítás, kérjük, kérj konzultációt az oldalon és meg tudjuk beszélni a részleteket!