Szerző:

Ulics Milán
Több bajnokságban játszik, egyetemen tanul, és közben napról napra fejlődni szeretne a kézilabdában – nemcsak játékosként, hanem később edzőként is. Interjúnkban Dócs Árpád mesél a kettős terhelés kihívásairól, a belső motivációról, a példaképeiről, és arról, hogyan találja meg a helyét a felnőtt mezőnyben.
Több bajnokságban is játszol egyszerre. Hogyan tudod összeegyeztetni az edzéseket, meccseket és a regenerálódást ebben a sűrű menetrendben?
Sok szervezéssel és odafigyeléssel meg lehet oldani. Figyelek arra, hogy megfelelően étkezzek, meglegyen az elegendő alvásom és természetesen a testemre kell a legjobban odafigyelni. Heti rendszerességgel masszíroztatok.
Milyen különbségeket tapasztalsz a különböző bajnokságok (pl. NB I/B, NB II) színvonala vagy hangulata között?
Minden osztálynak megvan a maga stílusa és ritmusa. Az NB I/B-ben például gyorsabb, fizikálisan keményebb a játék, sokkal inkább taktikára épül. Az NB II-ben még több a szív, a lelkesedés, néha kiszámíthatatlanabbak a meccsek.
Mi motivál nap mint nap, hogy ennyi energiát fektess a kézilabdába? Van-e példaképed a sportágban?
A belső motivációm abból fakad, hogy szeretem ezt a sportot, és minden nap jobb szeretnék lenni. Példaképeim között van néhány nagy név, de számomra legalább annyira inspirálóak azok a jelenlegi, vagy volt csapattársaim, akik csendben, kitartóan dolgoznak hétről hétre.
Milyen célokat tűztél ki a következő szezonra, akár egyénileg, akár a csapataid szempontjából?
Egyénileg szeretném, ha stabilabban, kiegyensúlyozottabban tudnék teljesíteni, és fejlődnék a gyors döntéshozatalban, különösen kiélezett helyzetekben. Csapatszinten szeretnénk minél előrébb végezni a tabellán.
Fiatal játékosként milyen kihívásokkal szembesülsz a felnőtt mezőnyben, és hogyan kezeled ezeket?
A legnagyobb kihívás talán az, hogy a felnőttek játékában minden gyorsabb és fizikálisabb, mint az utánpótlásban. Néha nehéz felvenni a ritmust, és mentálisan is keményebb, ha hibázom. De ezekből tanulok. Figyelek a rutinosabb játékosokra, és próbálok minél többet ellesni tőlük — játékintelligenciában, mozgásban, viselkedésben is.
Ha nem kézilabdázó lennél, mit csinálnál szívesen? Van olyan szakma vagy álom, ami vonz téged a sporton kívül?
Utolsó évemet kezdem meg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem kézilabda edző szakán. És ebből is látszik, hogy a sportág mellett tenném le a voksom.
Van valamilyen meccs előtti babonád, rituáléd vagy szerencsehozó tárgyad, amihez ragaszkodsz?
Nincs semmi ilyesmi. Nem ragaszkodok semmihez.