Hogyan kezdődött a karriered a kézilabdában, és mi motivált arra, hogy külföldön folytasd a pályafutásodat?

A családban mindenki kézilabdázott, így nem volt nehéz eldönteni, mit szeretnék sportolni. Elég fiatalon kezdtem a külföldi kalandot – 15 évesen már a NEKA-nál voltam, miközben a családom más országban élt. Nehezen indult, főleg a nyelv miatt, mert akkor még nem beszéltem magyarul.

Milyen különbségeket tapasztalsz a magyar és a külföldi kézilabdázás között, különösen a Bundesligában, ahol most játszol?

A mentális felkészülésre itt sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek. Minden meccs rangadó, és ha tényleg odateszed magad, bármi megtörténhet. Ahogy eddig is láthattuk, az utolsó meccsig nem lehet tudni, ki lesz a bajnok. Bárkit meg tudsz verni, és bárkitől ki is lehet kapni – ettől izgalmas ez a bajnokság. A meccsek szinte mindig teltház előtt zajlanak, ami a játékosoknak rengeteget jelent. Magyarországon a bajnokság nem ennyire erős.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amit külföldön való játék során át kellett élned? Hogyan sikerült megküzdened vele?

Van két bátyám és egy húgom, és mindannyian más országban élünk. Inkább azt mondanám, hogy ez a legnehezebb – mindig távol vagyok tőlük, és évente csak 1-2 alkalommal tudunk találkozni. Néha előjön az az érzés, hogy magányos vagyok, de ilyenkor megpróbálom elfoglalni magam. Hál’ istennek, Hamburgban megismertem egy nagyon kedves és segítőkész magyar családot, akik sokat segítettek – így azért könnyebb lett minden.

A válogatottban számos nemzetközi tornán és selejtezőn szerepeltél. Hogyan készülsz fel a nagy megmérettetésekre, és hogyan tartod fent a motivációdat?

Minden meccsre úgy készülök, hogy próbálok fejlődni, és a lehető legjobb formámat hozni, felhasználva a külföldön szerzett tapasztalataimat. Lehet, hogy néha nem úgy sikerül, ahogy szeretném, de ahogy Chema is mondja: egy család vagyunk, és mindig próbálunk segíteni egymásnak. Mindent beleadunk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el!

Mi az, amit leginkább szeretsz a kézilabdában?

Azt, hogy olyan játékosokkal játszhatok együtt – vagy akár ellenük is –, akiktől rengeteget tanulhattam. A kézilabda révén nagyon sok barátom lett, amiért nagyon hálás vagyok.

Milyen hatással volt a külföldi játék a személyes fejlődésedre, és mit tanultál más kultúrákban játszó csapattársaidtól?

Az önbizalmamon sokat kellett dolgoznom, de itt, Hamburgban visszakaptam. Most már olyan dolgokat is meg merek csinálni a pályán, amiket Veszprémben még nem – vagy azért, mert nem mertem ezeket a megoldásokat alkalmazni, vagy mert túl fiatal voltam.

Mi a legnagyobb célod a jövőben, akár klubszinten, akár a válogatottban? Mit vársz a következő évektől a kézilabda világában?

A célom mindig az, hogy a legjobb formámat hozzam. Hamarosan Plockban egy világsztár lesz a poszttársam, akitől rengeteget tanulhatok majd – ezt nagyon várom!

Van valamilyen hobbid a kézilabda mellett, vagy minden idődet felemészti a kézilabda?

Általában nyáron szeretek horgászni otthon, vagy ha a Balatonnál vagyok, akkor biciklizni vagy gokartozni. De a legnagyobb hobbim a kocsitakarítás!