Jelenleg a Kolorcity Kazincbarcika kapuját véded az első osztályban. Hogyan élted meg a hazatérést tavaly nyáron?

Nagyon izgatott voltam, hogy itthon az NB1-ben védhetek. Szakmailag ez előrelépés nekem. Viszont meg kellett szokni a közeget, az egész életemet haza kellett költöztetnem. Angliában nőttem fel, szocializálódtam, és rövid nyári szüneteken kívül ott éltem az utóbbi 12–13 évben, szóval sok mindent újra kellett tanulni.

A pályafutásod a Békéscsabai UFC-ben indult. Mikor lett egyértelmű számodra, hogy a kapusposzt lesz az utad?

Mindig is csatár/szélső akartam lenni, de kiskorom óta jóval magasabb voltam az évfolyamtársaimnál, aztán pedig volt egy év, ahol annyit nőttem, hogy a koordinációm teljesen szétesett, a magasságomból adódó sebességem eltűnt és csak lassabb lettem. Na, ott tudtam, ha focizni szeretnék, valószínűleg a kapuban lesz a helyem.

2014-ben a Stoke Cityhez igazoltál, egészen az U23-as csapatig jutottál, és a felnőtt csapat kispadjára is leülhettél. Mit adott neked ez az időszak?

Óriási élmény volt a Premier League-ben megfordulni, habár nem tudtam pályára lépni, sokat tanultam az edzőktől az akadémián, aztán pedig a felnőtt csapatban is. Együtt dolgozni világhírű játékosokkal, akiket pár évvel azelőtt a tv-ben láthattam csak, felejthetetlen élmény volt, de nagyon sok inspirációt és motivációt adott, hogy folytassam a munkát, ugyanis jó úton vagyok.

Milyen volt fiatal kapusként egy angol élvonalbeli klub közegében fejlődni?

A játékosok kvalitása, az edzésmódszerek, a véget nem erő szaktudás mind óriási előnyben részesített. Én a legjobb körülmények között, a legfelkészültebb emberektől, a legjobb dolgokat tanulhattam, ami visszanézve sokat számított a fejlődésemben.

A Stoke után a Peterborough Unitedhez, majd a Maidenhead Unitedhez vezetett az utad. Miben volt más ez a szint, mint korábban?

Egyből éreztem, hogy attól függetlenül, hogy 2-3-4 ligával lejjebb játszom, ugyanolyan jó játékosok vesznek körbe. Persze a körülmények nem adottak olyan szinten, mint a Premier League-ben, gondolok most az edzőpályák minőségére, az edzőterem felszereltségére vagy egyszerűen arra, hogy nem volt 35 stáb tag, aki mindenben segítette minket. Legyen az egyéni kondi program, folyamatos fizioterapeutás ellátás vagy étrendkiegészítők, itt minden kicsit jobban ránk volt hagyva: aki akart, az ugyanúgy oda tudott figyelni mindenre és karban tudta tartani a testét, de itt már nem volt ott valaki, aki erre emlékeztetett, hanem rajtunk múlt, hogy ezeket rendezzük.

A maidenheadi időszak után egy súlyos sérülés következett. Hogyan élted meg ezt az időszakot? Kapusként mennyire volt nehéz fejben visszatérni egy ilyen sérülés után?

Nagyon jó szezon után a második szezonom felénél sajnos a kereszt- és oldalszalag-szakadás nagyon bizonytalanná tette a jövőmet. Szerződésemből már csak pár hónap volt hátra, szóval nagy döntés volt mindent ott hagyni és haza költözni szüleimhez Magyarországra, hogy nyugodtan, nyomás nélkül tudjak lábadozni a műtét után, és a saját tempómban tudjak haladni a rehabbal. Mentálisan nagyon sokszor voltam olyan ponton, hogy nem voltam biztos, hogyan tovább. A karrierem vajon kibírja-e ezt az év kihagyását? De végül a kemény munkának meglett a gyümölcse.

A sérülés után a Glentoran FC-hez igazoltál. Milyen volt újrakezdeni egy új országban?

Észak-Írország nagyon hasonlít minden szempontból Angliára, ami segítség volt, mert egyből otthon éreztem magam, mintha el sem jöttem volna. Az emberek stílusban is és a foci szeretetében is hasonlítanak az angliai társaikra. Egyből a helyemen éreztem magam.

Mi az, ami jelenleg a leginkább motivál a mindennapokban?

A hosszú kihagyás után megújult a foci iránti szeretetem, másfél évig olyan voltam, mint a fiú, akinek az ablakból kell nézni a barátait játék közben. Nagyon hiányzott a pálya, az öltöző, de leginkább az adrenalin, amit a meccs napján érzek. Személyes céljaim vannak, az álom még mindig a válogatott meghívó.

Ha végignézel az utadon Békéscsabától Kazincbarcikáig, mi az a tapasztalat, amit mindenképp magaddal viszel?

A legnagyobb és legfontosabb tapasztalatom az, hogy az nem vallhat kudarcot, aki nem adja fel. Aki mindig talál erőt és dolgozik tovább a céljai felé, az idővel el is éri őket. Könnyű feladni és hibáztatni másokat vagy kifogásokat találni, de mindig belülről kell kezdeni. Amíg mindent megtettem és tiszta a lelkiismeretem, addig emelt fővel tudom elfogadni a rossz eredményeket is.

Tapasztalt élvonalbeli játékosként döntöttél a BiztoSport megtakarításos megoldása mellett. Mit üzennél a fiatalabb játékosoknak a pénzügyi tudatosságról?

Azt üzenném mindenkinek, hogy a jövőbe kell fektetnie, minél hamarabb kezdi valaki, annál jobb. Nem kell minden egyes forintot eldugni, élvezni kell az életet, de okosan kell tervezni a jövőre is. Sok kicsi sokra megy, ahogy mondják. Az egészség a legfontosabb nekünk sportolóknak, hiszen a testünkkel keressük meg a kenyérre valót, szóval az ,hogy a BiztoSporttal a jövőbeni pénzügyeim és a testi épségem is biztosítva van, az nekem mindennél többet ér!

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.