Szerző:
Kiss Kíra Dorka
Radvánszki Attila számára a kézilabda egy gyerekkori élményből indult, amely azonnal meghatározta az útját. Az évek során több klub és akadémia formálta játékosként és emberként is, miközben folyamatosan tanulta a tudatos felkészülés és fejlődés fontosságát. Interjúnkban mesél a kezdetekről, a testvérével való különleges kapcsolatról, a mérkőzések mentális kihívásairól, valamint arról is, hogyan látja a következő éveket a pályán és azon túl.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával, és mi fogott meg benne leginkább?
Szüleim vitték el egy kézilabdaedzésre, és egyből magához ragadott, amikor megismertem a sportágat.
Több klubon és akadémián keresztül vezetett az utad Szegedig — melyik állomás formált a legtöbbet játékosként és emberként?
Játékosként a NEKA-t emelném ki, mert ott fejlődtem a legtöbbet, viszont emberként veszprémi időszakomat mondanám, hiszen abban az időben kellett megtapasztalnom, milyen szüleimtől való távollét.
A legutóbbi Magyar Kupa-meccsen a Debrecen ellen játszottátok, ahol a testvéred is pályán volt. Milyen érzés volt egymás ellen szerepelni, és adott ez plusz érzelmi vagy motivációs töltetet számodra?
Természetesen mind a ketten nagyon vártuk, hiszen elég ritkán játszunk egymás ellen, és ilyenkor mindig ad a meccs egy kis pluszt.
Gyerekkorotokban mennyire motiváltátok egymást a sportban, és hogyan jelenik meg ez a testvéri dinamika ma, amikor már mindketten magas szinten játszotok?
Szerintem ez kölcsönös volt: mind a ketten valahogy motiváltuk a másikat. Nyilván ez rám nagyobb hatással volt, hiszen én voltam a kisebb. Minden nap beszélünk általában, így nagyjából mindent tudunk egymásról.
Egy mérkőzésre való felkészülés során mennyire támaszkodsz ösztönökre, és mennyire az ellenfelek részletes elemzésére és videózására?
Régebben csak az ösztönökre próbáltam támaszkodni, de idővel rájöttem, hogy ez nem elég, és inkább videózás/elemzés párti vagyok, hiszen nagyon sokat tud segíteni a pályán.
Milyen érzés olyan rutinos kapusok mellett dolgozni nap mint nap, mint a csapattársaid a keretben?
Nagyon felemelő, hiszen nagyon sokat tudok tőlük tanulni, és segítenek is nekem a fejlődésben.
Melyik jelent nagyobb kihívást számodra: váratlanul pályára lépni és azonnal felvenni a ritmust vagy hosszabb időn át koncentráltan magas szinten teljesíteni?
Őszintén, ez egy nehéz kérdés, de szerintem a csereként beállást valamelyest nehezebbnek tartom, hiszen egyből felkell venni azt a hőfokot, ami a pályán van, és egyből mindenki a maximumot várja.
A pályán kívül hogyan tudsz kikapcsolódni és feltöltődni egy intenzív versenyidőszak után?
Pihenéssel. Ilyenkor próbálok nem gondolni a kézilabdára és próbálok csak a körülöttem történő dolgokkal foglalkozni.
Ha a következő 3–5 évre gondolsz, hol látod magad játékosként, és milyen szerepet szeretnél betölteni a csapatban?
Nyilvánvalóan fejlődni szeretnék és minél nagyobb feladatot elvégezni a klubomban.
A profi sport komoly fizikai terheléssel és sérüléskockázattal jár. Mennyire tartod fontosnak a sportbiztosítás szerepét egy játékos karrierjében?
Így, hogy már volt komolyabb sérülésem, jobban áttudom értékelni azt, hogy miért fontos egy sportbiztosítás, és szerintem elengedhetetlen, bármilyen sportágat nézek.
Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.
Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.
