Mesélj egy kicsit arról, hol játszol most, és hogyan kerültél ki Ausztriába?

Jelenleg Ausztriában játszom, az SV Oberwart csapatánál, amely az osztrák harmadosztályban szerepel. A lehetőség teljesen váratlanul jött számomra. Apukám régi csapatának tagjai minden évben tartanak egy baráti találkozót, ahová egyszer én is elkísértem. Ezen az eseményen keresztül kerültem kapcsolatba a jelenlegi csapatommal, Lukács Tihamér segítségével. Korábban profi játékos és légiós volt, aki Varga Barnabásnak is segített, és a mai napig a mentorom. Néhány nappal később már próbajátékon léptem pályára az Oberwart színeiben, az osztrák Bundesligában szereplő Rapid Wien ellen, teltházas stadionban.

Mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy külföldre menj focizni?

Nem volt nehéz meghozni a döntést, hogy külföldre menjek. Magyarországról csak NB III.-as ajánlatokat kaptam, illetve ott volt a szombathelyi felnőtt csapat, de nem számoltak velem komolyan. A mentorom tanácsai és Varga Barnabás példája is sokat segített abban, hogy belevágjak az osztrák lehetőségbe.

Mi volt számodra a legfőbb vonzerő abban, hogy Ausztriában folytasd a pályafutásod?

A legfőbb vonzerő az volt, hogy komolyabban számítottak rám, mint otthon. Úgy éreztem, Ausztriában nagyobb esélyt kapok arra, hogy valóban előrelépjek. A szüleim tanácsai - akik szintén a sport területén dolgoznak - sokat segítettek abban, hogy belevágjak az osztrák lehetőségbe.

Miben látod a legnagyobb különbséget a magyar és osztrák amatőr/profi futball között?

A legnagyobb különbséget a közegben látom. Magyarországon szerzett tapasztalataimhoz képest teljesen más világba csöppentem Ausztriában (ami valószínűleg szociológiai kérdés is). Ami igazán meglepett, hogy még az idősebb, Bundesliga-múltú játékosok is 100%-os hozzáállással dolgoznak, akár egy “egyszerű” edzésen is. Ausztriában a játékosoknak gyakran a profi futball mellett dolgozniuk is kell. Nem magától értetődő, hogy valaki csak a fociból él meg – ez komoly versenyhelyzetet teremt.

A játékosok, edzők, klubvezetők hozzáállása mennyiben tér el az itthon megszokottól?

Nehéz kérdés, inkább egy sportvezető tudna erre átfogóbb választ adni. A játékosokról már ejtettem pár szót, az edzőknél pedig szerintem ez teljesen személyfüggő, volt jó és kevésbé jó edzőm is, itthon és Ausztriában egyaránt.

Milyen kihívásokkal kellett szembenézned az elején? Nyelv, beilleszkedés, ritmus?

Az elején nehéz volt a nyelv miatt, mivel németül nem tudtam, de egy segítőkész közegbe kerültem. Az első dolgom az volt, hogy elkezdjem tanulni a nyelvet, onnantól sokkal könnyebb lett minden.

Mi volt eddig a legjobb élményed kint a pályán vagy azon kívül?

A legjobb élményem talán az volt, amikor bajnokságot nyertünk. Felejthetetlen érzés volt együtt ünnepelni a csapattal.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve – maradnál kint hosszabb távon, vagy gondolkodsz a hazatérésen?

Lépésről lépésre haladok a profi labdarúgás felé: ez a következő cél, és amíg megoldható, szeretném folytatni az egyetemi tanulmányaimat is. Természetesen nem zárok ki semmilyen lehetőséget a jövőben, de Ausztriában is jól érzem magam.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik gondolkodnak azon, hogy külföldön próbáljanak szerencsét?

Egyrészt mindenképp ajánlom, mert hatalmas tapasztalatot jelent, és egy teljesen más világot ismerhet meg az ember. Ugyanakkor az ikertestvéremmel (aki szintén “légiós”) gyakran beszélünk arról, hogy nem való mindenkinek – kell hozzá egyfajta mentalitás, mert nem mindig könnyű, főleg az elején.

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.