Szerző:
Ulics Milán
Gyerekkoruk óta a labdarúgás határozza meg napjaikat, és bár külön korosztályban játszanak, ugyanannál a klubnál, egymást erősítve haladnak előre. Török Otília és Luca története összefonódik a pályán és azon túl is – az alábbi interjú az ő közös szavaikból, válaszaikból született, az ő hangjukat megőrizve.
Mióta sportoltok, mikor kezdtetek el focizni?
Mindketten gyerekkorunk óta sportolunk, de komolyabban 2019-ben kezdtünk el a focival foglalkozni. A Bihari Női Futball Klubnál indult a pályafutásunk, ott szerettünk igazán bele ebbe a sportba.
Volt valaki a családban, aki inspirált benneteket, hogy focizzatok? Miért éppen a labdarúgást választottátok?
Apukánk fiatal kora óta focizik, így már kicsi korunktól természetes része volt az életünknek a labdarúgás. Több sportágat is kipróbáltunk, de a foci volt az, amiben igazán önmagunk lehetünk. Ez a szenvedélyünk, mindent ennek rendelünk alá.
Milyen érzés testvérként ugyanannál a klubnál játszani?
Nagyon boldogok vagyunk, hogy ugyanannál a klubnál játszhatunk. Pályán és azon kívül is szavak nélkül értjük egymást – ez hatalmas előny és biztonságot adó érzés is egyben.
Segítitek egymást edzéseken kívül is? Esetleg van testvéri rivalizálás?
Igen, mindenben számíthatunk egymásra. Mindig támogatjuk és segítjük a másikat, akár edzéseken, akár a mindennapokban. Soha nem volt köztünk rivalizálás – inkább húzzuk egymást előre.
Milyen egy napotok az akadémián? Hogyan néz ki egy átlagos edzésnap?
Az edzésnapjaink szinte teljesen egyformák, csak az edzések időpontjában van különbség, mert más korosztályban játszunk. 7:45-kor kezdődik az iskola, közben van egy edzés és egy ebédszünet. Heti nyolc edzésünk van, délelőtti és délutáni leosztásban. A délutáni edzés után jön a vacsora, tanulás, és végre egy kis pihenés is.
Miben érzitek, hogy fejlődtetek azóta, hogy ide kerültetek?
Sokat fejlődtünk technikailag és taktikailag is, de talán az önállóság az, ami a legnagyobb változás volt. Elég fiatalon elkerültünk otthonról, és muszáj volt alkalmazkodni az új helyzethez – ez nagyon sokat formált rajtunk.
Szeretnétek egyszer akár ugyanabban a felnőtt csapatban játszani?
Ez az egyik legnagyobb közös álmunk! Nagyon szeretnénk egyszer egy csapatban játszani felnőttként, és együtt magunkra ölteni a címeres mezt.
Egy mondatban: mit jelent számotokra a foci?
Otília: A foci az ahol önmagam lehetek - benne élek, érzek és lélegzem.
Luca: A foci a szívem dobogása és a lelkem tápláléka - a pályán érzem magam igazán szabadnak, ott élek.
Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.
Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.
