Miért nehéz a sportkarrier lezárása?

Megható pillanatokban bővelkedett a portugálok utolsó, vereséges mérkőzése az Európa-bajnokságban, hiszen csapatkapitányuk, Cristiano Ronaldo és a korelnök, Pepe is elbúcsúzott a kontinenstornától. Noha a stoplis cipőt egyelőre nem akasztják szögre, sportkarrierjük egy fejezete a végéhez ért. Az élet legszebb szakaszainak lezárása mindig nehéz, így nem meglepő, az élsportolókat is sok esetben megviseli sportkarrierjük lezárása és az odáig vezető út.

Váratlan visszavonulás

Melyik sportoló gondolna arra pályafutása kezdetén, hogy egyszer vissza kell vonulnia? Ilyenkor a fejlődés, a siker és a sportkarrier kiteljesítése a cél. Egy váratlan sérülés vagy az egészség, az anyagi háttér megromlása azonban a pályafutás végéhez is vezethet. Szintén a kényszer szüli azokat a visszavonulásokat, amikor a sportoló (noha szeretne) életkora miatt már nem képes a várt teljesítményt produkálni és helytállni a fiatal mezőnyben. Sőt, az edzőkkel való rossz viszony, illetve az esetleges politikai, sportegyesületi problémák is a kényszerű visszavonulás okai között szerepelnek – derült ki Penny Werthner és Terry Orlick 1986-os kutatásából.

Önként elhagyni a pályát

28 kanadai olimpikon részvételével végezte el a sportpszichológia két szakértője, Werthner és Orlick azt a kutatást, amiben a sportkarrier lezárásának okait keresték. A már említett kényszerű okok mellett önkéntes, tervezett indokokat is említettek a megkérdezett sportolók:

• a sport helyett új, más tevékenységre fókuszáltak,
• már elérték a sportban kitűzött céljaikat,
• szerettek volna barátaik, családjaik mellett lenni, és őket támogatni.

Hogyan függ össze a visszavonulás és a gyász?

A szakemberek véleménye szerint egy sportkarrier lezárása során ugyanazok a szakaszok figyelhetőek meg, mint gyászfeldolgozáskor, hiszen mindkettőnél jelen van a veszteség élménye. A gyászreakció szakaszait Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter a következőképpen írta le:

• tagadás (A sportoló próbálja bebizonyítani, hogy továbbra is szükség van rá.)
• kontrollált szakasz (Megtörténnek a hivatalos intézkedések, de a sportolóban érzelmileg nem tudatosul a lezárás ténye.)
• düh, harag (A sportoló dühöt, haragot érez a sportággal és a hozzá kapcsolódó sportolókkal szemben.)
• alkudozás (A sportág újrakezdése, valószínűleg gyengébb teljesítménnyel. Pl. Maradona, Michael Schumacher)
• depresszió
• elfogadás vagy belenyugvás (A sportkarrier lezárása, új életcél keresése.)

Karrierzárás utáni lejtmenet

Egy 1968-as kutatásban vizsgálta Miro Mihovilović egykori vízilabdázó azt, hogyan érinti az élsportolókat a pályafutásuk vége. A 44 résztvevő focista közül 95%-ukat váratlanul érte sportkarrierjük vége, ugyanis nem számoltak ezzel az eshetőséggel. Az is kiderült, minél váratlanabbul köszönt be a karrierzárás, annál negatívabban élték meg azt a labdarúgók. Sőt, a visszavonulást még nehezebben fogadták el azok a focisták, akiknek nem rendelkeztek B tervvel, más végzettséggel. Megfigyelhető, a karrier lezárásának kényszerű típusa viseli meg a leginkább a versenysportolókat, hiszen lelkileg nincsenek felkészülve (nem várt sérülés, anyagi helyzet váratlan romlása), nincs ráhatásuk saját helyzetükre (életkor, kiszelektálódás). A könnyű elválást gátolhatja továbbá a sportolói identitás erőssége is: minél jobban ragaszkodik egy sportoló az addigi, az élsport köré épülő életéhez, annál nehezebb számára a lezárás. A szakértők szerint ilyen esetekben nem kizárt az alkoholizmus, az akut depresszió, az étkezési zavarok megjelenése, valamint az önértékelési szint csökkenése.

A sportkarrier boldog lezárása

Nem csak krízissel, hanem megnyugvással is véget érhet egy sportkarrier. A lezárás könnyebb, ha a sportoló önként, tervezetten teszi azt meg, és ha már kitűzött maga elé más típusú, új célokat. Szintén egyszerűbb a karrierzárás, ha a sportoló magas szintű megküzdési mechanizmussal rendelkezik, de a külső segítség is sokat számít. A pályafutás végén nagy szerepe van a család, a barátok, az edzők és a csapattársak felől érkező társas támasznak. Egyes sportolóknak könnyebbséget jelent, ha egykori klubbukkal később is tartják a kapcsolatot akár közszereplőként, akár szakmai tapasztalatukkal a csapatot támogatva. A prevenció sem elhanyagolható: az edzőknek, sportszövetségeknek idejében fel kell készíteni mentálisan a sportolókat az esetleges vagy közelgő visszavonulásra. Megoldás lehet továbbá sportpszichológus felkeresése, aki többek között – a karrierzáráshoz szükséges – megküzdő képesség és a sportolói éntől független énkép fejlesztésében, az érzelemkifejezésben, a számvetésben, illetve a stresszkezelésben is segítséget tud nyújtani.

Összegzés

A sportkarrier lezárása lelkileg és mentálisan is megterhelő lehet egy sportoló számára. Nagyban függ attól, kényszerű vagy önkéntes, tervezett volt a sporttól való elköszönés. A karrierzárás szakaszai megegyeznek a Kübler-Ross által leírt gyászreakcióval, hiszen egy veszteség élményen megy keresztül a sportoló. A pályafutás végén krízis vagy megnyugvás következik be attól függően például, hogy mi volt az oka a visszavonulásnak, van-e más terve a sportolónak. A pályafutás lezárását többek között a társas támasz, a felkészítés és a sportpszichológus segítsége könnyítheti meg.