Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával, és mi fogott meg benne leginkább?

Már gyerekkorom óta nagy szerepet tölt be az életemben a sport. Nagyon sok sportot kipróbáltam, de mindig azokban éreztem magam komfortosan, ahol csapatban kellett játszani és volt benne egy labda. A nővérem és édesapám is kézilabdázott, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb én is ki fogom próbálni. 11 évesen elmentem egy kézilabda táborba, és szerelem volt első látásra.

Milyen út vezetett az NB I-be és Kozármislenyig? Melyik állomás formált a legtöbbet játékosként és emberként?

Minden hely, ahol eddig megfordultam, hozzáadott valamit a mostani jellememhez. Ebből a szempontból talán a NEKA formált és finomított rajtam a legtöbbet, hiszen ott lettem először NB1-es játékos. Nehéz és rögös út vezetett odáig, sok lemondással és alázattal járt, de mindenért kárpótolt az első meccsem az élvonalba!

Van-e olyan meccs vagy pillanat a pályafutásod során, amely különösen emlékezetes számodra?

Mindenképp örök emlék/élmény marad számomra az első NB1-es meccsem, de utánpotlás koromból is van pár momentum, amire a mai napig emlékszem és boldogan gondolok vissza rá.

Milyen érzés Kozármisleny színeiben játszani az élvonalban? Miben adott eddig többet neked ez a klub?

Kozármislenyi színekben játszani az NB1-ben számomra még mindig szürreális, hiszen itt kezdtem és szerettem meg ezt a sportot. Örülök neki, hogy ott tudok az élvonalban játszani, ahol egykor ezeket az álmokat dédelgettem.

Hogyan készülsz fel mentálisan egy-egy fontos NB I-es mérkőzésre? Mennyire támaszkodsz ösztönökre, és mennyire az ellenfelek elemzésére?

Számomra nincs különbség meccs és meccs között. Próbálok folyamatosan fejlődni és hétről-hétre jó teljesítményt nyújtani. Az ösztönök nagyon fontos szerepet töltenek be a játékrendszerembe. Véleményem szerint egy kapus életében elengedhetetlenek az ösztönök, mert amit kielemzünk az ellenfelekből, az nincs kőbe vésve. Szükségünk van az ösztönökre.

Fiatal játékosként hogyan kezeled a nyomást és az elvárásokat az élvonalban?

Utánpotlás koromban is szerettem a nyomást, élveztem, ha nekem kellett megoldanom mérkőzést befolyásoló szituációkat. Szokták mondani, hogy tehet alatt nő a pálma. Én hiszek ebben, szóval szeretem, ha egy kihívás valójában KIHÍVÁS.

A pályán kívül mivel tudsz igazán kikapcsolódni és feltöltődni?

Szabadidőmet szeretem a barátaimmal és a kiskutyámmal tölteni. Ha hétvégén van szabadnapom, akkor megszoktam nézni a nővérem kislányának a meccseit, ugyanis ő is itt kézilabdázik Mislenyben.

Miért kezdtél el kapusedzőként is dolgozni? Hogyan segít ez a saját játékodban is?

Azzal azért mindenki tisztában van, hogy a mi sportágunkat nem lehet a végtelenségig csinálni. Ha egyszer eljön a finish, akkor sem tudom elképzelni az életem kézilabda nélkül. Eddigi pályafutásom során szerencsére csak olyan kapusedzőim voltak, akik elismertek a szakmában, és jó viszonyt ápolok velük, így ők is befolyásolták ezt egy kicsit. Jó érzéssel tölt, hogy átadhatom a tudásomat azoknak a gyerekeknek, akikben a fiatalkori énemet látom.

Ha a következő 3-5 évre gondolsz, hol látod magad játékosként? Van-e a válogatottság a célok között?

Szerintem minden sportoló álma, hogy egyszer magára vehesse a címeres mezt és képviselhesse az országát. Minden meg fogok tenni azért, hogy valóra váltsam annak a kisgyereknek az álmát, aki minden este a szobájában erről fantáziált!

Miért döntöttél úgy, hogy sportbiztosítást kötsz? Mit jelent számodra a biztonság érzete a pályán?

Az elmúlt években sajnos egyre több a sérülés világszerte. Amikor megkeresett a BiztoSport és felvázolták nekem a lehetőségeket, nem volt bennem kétség afelől, hogy igent fogok mondani. Tisztában vagyok azzal, hogy ha bekövetkezik egy sérülés, akkor jó kezekben vagyok, és nem kell attól tartom, hogy mi fog következni ezek után!

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.