Egy sportoló életében a tudatosság kulcsfontosságú, mivel segít abban, hogy képes legyen kezelni a mentális és fizikai kihívásokat, és folyamatosan fejlődjön. A tudatosság növeli a koncentrációt, a döntéshozatali képességet és segít elkerülni a kiégést. Emellett a B opció kialakítása – tehát a sportolói karrier utánra való felkészülés – elengedhetetlen, mivel a profi sportolói pályafutás általában korlátozott ideig tart, bármikor jöhet egy olyan sérülés vagy betegség ami megtizedelheti az egész karriert, és nem mindenki talál azonnal új lehetőséget a versenyek után.

A pénzügyi felkészültség pedig biztosítja, hogy a sportolók képesek legyenek hosszú távon is fenntartani életminőségüket, illetve megfelelően kezelni a karrierjük során felhalmozott jövedelmet, így elkerülhetik a pénzügyi nehézségeket a pályafutásuk végén.

A célunk az, hogy a sportoló ügyfeleink 100%-ban a sportra fókuszálhassanak. Ebben mi pénzügyi területen tudunk segíteni: egyrészt egy sérülés esetén anyagi biztonságot adunk, másrészt a sportolók megtakarításait kezelve anyagi célok elérésében segítjük őket.

Bevezetés, életút

Mesélj egy kicsit a tornász pályafutásodról. Mikor kezdted el a sportot, és mi volt az, ami igazán motivált téged?

Egészen korán kezdtem az élsportot. Először az úszásban próbáltam ki magam. Mivel a Ferencvárosi Tornaklub és az uszoda egy telephelyen van sokszor mentem be megnézni a torna edzéseket, viszont sose álltam be. A tornát úgy kezdtem el, hogy az általános iskolába ahova jártam jött egy torna edző toborozni és kiválasztott, hiszen alkalmasnak találtak a sportágra. Elmentem megnézni egy edzést, úgy hogy már én is részt vettem és egyből szerelem volt. Itt egy idő után választani kellett, hogy melyik sport mellett teszem le a voksot, és a torna mellett döntöttem. Elsősorban az motivált, hogy behozzam a lemaradásomat a csapattársaimmal szemben, hiszen ők már hamarabb kezdték ezt a sportot. Szerencsére ez sikerült és nagyon hamar fel tudtam venni a lépést mindenkivel.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel a sportkarriered során szembesültél?

A monotónia, hogy akkor is el kell végezni azokat a gyakorlatokat, edzéseket amikor az ember vagy inkább a szervezetem éppen azt nem kívánja. A sérülésekkel való megbirkózás, a rehabilitáció. A sérülések közbeni edzések, versenyek. Illetve összehangolni az élsportot a magánélettel, tanulással, hiszen a gimnázium elvégzése után egyből jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre ahol sikeres szakedzői diplomát szereztem, jelenleg pedig Tanári mesterképzésen veszek részt.

Hogyan hatott a sport a mindennapi életedre, a családodra, a barátaidra?

A szűk családi körünk 4 főből áll. Ők már a kezdetektől teljesen mellettem álltak és támogattak úgy mentálisan mint fizikálisan, egzisztenciálisan, mindenben. Ezért végtelenül hálás vagyok nekik. Mindent hozzám alakítottak. A baráti kör inkább az élsportból tevődik össze, van egy két gyerekkori barátom akikkel nagyon szorosan tartom a kapcsolatot. Nagyon sok barátom nincs de akik vannak azok nagyon jó barátok!

Milyen pillanatra vagy a legbüszkébb a tornász pályafutásod alatt?

Az elért eredményeimre mindegyikre büszke vagyok. Az Európa bajnoki címre, a világversenyekről való érmeimre, illetve hogy a hazai rendezésű világversenyen dobogóra állhattam az felejthetetlen élmény volt számomra. Viszont van egy kiemelkedő: Az ifjúsági olimpián a talaj ezüstérmemet úgy szereztem, hogy a bokám fáradásos törésben volt. Ez nagyon nehéz volt számomra mert borzalmas fájdalmakkal járt ez az egész. A Jó Isten segítségével összeszedtem magamat és meg tudtam csinálni, ez nagyon maradandó nyomot hagyott bennem.

Mi volt a legnehezebb döntés, amit a karriered során meg kellett hoznod?

Nem is inkább nehéz döntésnek nevezném hanem tudatos lépésnek. A lemondás, hogy nem volt olyan gyerekkorom mint a velem egyidős srácoknak, mert az időm 95%-át a tornateremben töltöttem. Ezeket a döntéseket meg kellett hozni és szerencsére meg is lett az eredménye. Arra bíztatok mindenkit ha ilyen helyzetbe kerül, hozza meg ezeket a döntéseket mert meghozza a gyümölcsét.

A betegség és a váltás

Mikor alakult ki a betegséged? Mit lehet erről tudni pontosan?

Gyerekkoromban alakult ki az úgynevezett Scheuermann-kór. 13-14 évesen ezt már diagnosztizálták, gyógytornával kezeltük, próbáltuk kordában tartani. Ez többé kevésbé sikerült is. Viszont a jelenlegi helyzetem egy gerincvelő betegség, ami a közelmúltban alakult ki (a csigolyáim nyomják a gerincoszlopomat). Ez valószínüleg egy genetikai probléma nem a torna miatt alakult ki.

Mi volt az első reakciód, amikor megtudtad, hogy abba kell hagynod a tornát? Hogyan dolgoztad fel a hírt?

Teljes sokk, nem hittem el hogy ez velem történik meg és nem értettem, hogy miért pont velem. Végtelenül szomorú vagyok, hogy a tornát nem folytathatom, hiszen ez volt a mindenem. Viszont hálát adok a Jó Istennek azért, hogy ez kiderült ez a betegség és elmehettem ezekre a vizsgálatokra. Ahogy telt az idő próbálok egyre inkább felnőtt fejjel hozzáállni. Vannak nehezebb és könyebb időszakok a feldolgozásban, még folyamatban van. Szeretném kiemelni, hogy a családom ebben is mellettem áll. A Ferencvárosi Tornaklubtól, a Magyar Torna Szövetségtől és a Magyar Olimpiai Bizottságtól is rengeteg támogatást kapok és ez is nagyon megkönnyíti a feldolgozás folyamatát.

Hogyan változtatta meg a betegséged a gondolkodásodat az életről és a jövőről?

Szerintem az tud minél nagyobb sikereket elérni az életben aki tud alkalmazkodni. Nekem ebből az új szituációból kell valami olyat alakítanom és továbbmennem, hogy megtaláljam a motivációt, hogy mit fogok csinálni és miért kelek fel minden nap. Most utánpótlás neveléssel foglalkozom a Ferencvárosi Tornaklubban a korábbi edzőmmel karöltve Nagy Zoltánnal. Neki is szeretnék köszönetet mondani mindenért.

Milyen mentális és érzelmi kihívásokkal kellett szembenézned a karriered befejezése után?

Most új dolgok jönnek az életembe, nagyon nyitott vagyok mindenre, meghallgatom mindenkinek a tanácsát, az ajánlatát. Mentálisan jól viselem ezt az egészet, vannak azért hullámvölgyek. Próbálok továbblépni és jó példát mutatni az alattam lévő generációnak, vagy tényleg azoknak akik követik a pályafutásomat. Mert ha az életben nem sikerül valami abból is fel lehet állni és ki lehet hozni a legtöbbet.

Pénzügyi tudatosság

Amikor aktívan versenyeztél, mennyire figyeltél oda a pénzügyeidre? Volt valaki, aki segített neked a pénzügyi tervezésben?

Hálaistennek olyan családi neveltetést, példamutatást kaptam, hogy amióta én keresőképes vagyok az élsport miatt. Mindig is figyeltem a pénzügyeimre, sosem szórtam el. A Ferencváros Tornaklub által az MBH Bank támogatásában részesültem. Ez az együttműködés is hozzájárult a pénzügyeim kedvező meglétéhez.

Jövő és tervek

Mik a jövőbeli terveid? Hogyan képzeled el a következő években az életedet?

Mindenféleképpen szeretnék a torna mellet maradni, a torna szeretete az nem lankadt bennem. Szeretnék az utánpótlással foglalkozni. Több területen szeretnék tapasztalatot szerezni, nyílván úgy hogy ez ne menjen az edzősködés rovására. Szeretném befejezni az egyetemet és még egy mesterképzésre jelentkezni. Magammal is szeretnék törődni, fejleszteni magamat mind erkölcsileg, fizikailag, mentálisan. Aktív vagyok továbbra is edzek amennyire engedik, nyilván nem a tornában, hanem konditermi edzésekben.

Mi a legnagyobb tanulság, amit az életben eddig megtanultál?

Soha ne bízza el magát az ember. Az én véleményem szerint a Jó Isten mindenkinek úgy alakítja az életét, hogy az adott embernek a legjobb legyen.

A torna és az élsport egy olyan neveltetést adott amivel több lettem:

• tisztelettudás

• tudatosság

• példamutatás

Ezeket a dolgokat nevelte belém, és mindenféleképpen kamatoztatni tudom az életben.

Életutak, küzdelmek, tanácsok

Milyen tanácsot adnál a fiatal sportolóknak a jövőben?

Hogy hallgassanak az idősebb generációra, fogadják meg az ő tanácsaikat. Dolgozzanak keményen, az elvégzett munkának párja nincs. Tartsanak ki. Álljanak ki maguk mellett, legyenek türelmesek magukkal. Figyeljenek a magánéletükre, táplálkozásukra, megfelelő pihenésre, regenációra.

Milyen dolgokat szeretnél elérni a jövőben, amik segíthetnek másoknak is, hogy sikeresek legyenek, akár a sportban, akár más területeken?

Szeretném ezt az életutamat átadni másoknak. Még ezt nem tudom, hogy hogyan valósítsam meg mert tudom, hogy egy kis csepp vagyok a tengerben és mindenkinek nem tudom átadni. Szeretném az utánpótlás nevelést fejleszteni, megfelelően helytállni benne. Szeretnék segíteni az embereknek a mindennapi dolgaikban, akár személyi edzéssel, akár bármi mással. Továbbra is fontos számomra az egészségem megtartása, a hitem fejlesztése, és a családdal való minőségi idő töltése, hogy vissza tudjam nekik adni azt a sok jót amit kaptam tőlük.