Kezdjük az elején: mikor és hogyan kerültél be az utánpótlás-válogatottba? Milyen élményeket őrzöl abból az időszakból?

A legelső élményem a válogatottal kapcsolatban az MKSZ kiválasztó rendszeréhez köthető. Az utánpótlás válogatott stabil tagjává viszont a NEKÁ-s éveim alatt váltam. Én olyan különleges helyzetben voltam, hogy sok válogatottbeli csapattársammal az akadémián is együtt játszottunk. Ezáltal a légkör nagyon családias volt.

Mennyiben adott pluszt a válogatott szereplés a fejlődésedhez, akár mentálisan, akár szakmailag?

Szakmailag nem feltétlenül a válogatott összetartások adták a pluszt, hanem a mindennapi munka. Azonban azt mindig jó volt látni, hogy hol tartunk a világ más nemzeteihez képest. Az én korosztályom a serdülő, az ifjúsági vagy akár a junior világversenyen is helyt tudott állni és sikereket elérni. Habár én az utolsó évekből sérülések miatt kimaradtam, jó volt látni, hogy a mentalitás és a nyerni akarás nem változik.

Hogyan jött a lehetőség, hogy Dunaszerdahelyen folytasd a pályafutásod? Miért döntöttél a külföldi csapat mellett?

Amikor a NEKÁ-val az NB1-ben játszhattunk, akkor tudatosult bennem igazán hogy én ezután külföldön szeretnék játszani. Úgy véltem, (és ezt a mai napig is így gondolom) hogy 1 külföldi szezon minden téren sokkal többet ad, mint akár 3 év a magyar első osztályban.

Szlovákia előtt majdnem 4 évet töltöttem Németországban, ahol rengeteg impulzus ért. Egy idő után nem éreztem úgy, hogy nekem ott jó helyem lenne, ezért döntöttem a váltás mellett. Ekkor jött a tavaly februári váltás.

Milyen különbségeket tapasztaltál a magyar és a szlovák klubkézilabda között – legyen szó edzésmódszerekről, mentalitásról vagy a játék stílusáról?

A magyar és a szlovák klubkézilabdát úgy gondolom nincs értelme összehasonlítani mert nagyon kevés olyan ország létezik, ahol a kézilabdának - ráadásul női vonalon - ekkora kultúrája és támogatottsága lenne, mint Magyarországon.

Másrészt közel 5 éve hogy légióskodom, így az “otthoni” aktuális helyzetet úgy érzem nincs jogom véleményezni.

Hogyan sikerült beilleszkedned a csapatba, és milyen a kapcsolatod az edzőkkel, illetve a csapattársaiddal?

Az, hogy az edzéseket magyarul tartják, illetve hogy sok csapattársam beszél magyarul, nagyban megkönnyítette az átállást. A DAC egyébként egy rendkívül profi klub, mindenki segítőkész és a környezet több mint optimális.

Volt egy komolyabb sérülésed is korábban. Mesélnél arról, hogyan élted meg azt az időszakot, és mi segített a felépülésben – akár fizikailag, akár lelkileg?

Sajnos nem csak egy, hanem két komoly sérülésem is volt. A tavalyi szezon volt az első, amelyet a 2020/2021-es idény után sérülés nélkül játszottam végig.

Két elülső-keresztszalag szakadásom volt, a két rehabilitáció összesen 27 hónapot vett igénybe. A rehabok között fél év sem telt el. Ez lelkileg nagyon megterhelő volt, hiszen épp hogy felépültem, már toltak is vissza a műtőbe. A szüleim és a testvérem voltak a legnagyobb támaszaim (a mai napig is). Természetesen a barátaim és az aktuális csapattársaim is ott segítettek, ahol tudtak.

Mi változott benned sportolóként a sérülés óta? Másképp tekintesz most a pályafutásodra vagy akár a testedre?

Megtanultam, hogy a holnap nem garantált, igyekszem jobban a pillanatnak élni és élvezni azt, hogy pályára léphetek. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy műtét mennyire kockázatos és hogy annak kimenetele mennyire befolyásolja az esetleges rehabilitáció ütemét, sikerességét.

Mennyire tartod fontosnak a sportbiztosítást, és milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban? Volt, hogy konkrét segítséget nyújtott egy ilyen biztosítás?

Egy biztosítás az élet minden területén hasznos tud lenni, ha mást nem is, de talán anyagi biztonságot nyújthat. A BiztoSport-os biztosításom az első “igazi” sportbiztosításom, ami túlnyúlik a liga által kötött kötelező biztosításon.

Végezetül: mik a rövid- és hosszú távú céljaid? Látod még magad a válogatottban vagy akár egy topligában?

A fókuszt inkább magamra helyezem, szeretnék minél többet játszani és kihozni magamból azt, ami bennem lehet. Emellett, januárban diplomázok, ha minden jól alakul akkor tovább is tanulok. Nem utolsó sorban pedig szeretném élvezni azt, amit csinálok, mert anélkül mindegy milyen ligában játszik az ember vagy hogy hányszor volt válogatott, véleményem szerint az egész nem ér semmit.

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.